JUDIT
Ah!
KÉKSZAKÁLLÚ
Lásd ez az én birodalmam,
messze érő szép könyöklöm.
Ugye, hogy szép nagy, nagy ország?
JUDIT
Szép és nagy a te országod.
KÉKSZAKÁLLÚ
Selyemrétek,
bársonyerdők,
hosszú ezüst folyók folynak,
és kék hegyek nagy messze.
JUDIT
Szép és nagy a te országod.
KÉKSZAKÁLLÚ
Most már Judit mind a tied.
Itt lakik a hajnal,
alkony,
itt lakik nap,
hold és csillag,
s leszen neked játszótársad.
JUDIT
Véres árnyat vet a felhő!
Milyen felhők szállnak ottan?
KÉKSZAKÁLLÚ
Nézd, tündököl az én váram,
áldott kezed ezt művelte,
áldott a te kezed, áldott gyere,
gyere tedd szívemre
JUDIT
De két ajtó csukva van még.
KÉKSZAKÁLLÚ
Legyen csukva a két ajtó.
Teljen dallal az én váram.
Gyere, gyere, csókra várlak!
JUDIT
Nyissad ki még a két ajtót.
KÉKSZAKÁLLÚ
Judit, Judit, csókra várlak.
Gyere, várlak. Judit várlak!
JUDIT
Nyissad ki még a két ajtót.
KÉKSZAKÁLLÚ
Azt akartad, felderüljön;
nézd, tündököl már a váram.
JUDIT
Nem akarom, hogy előttem
csukott ajtóid legyenek!
KÉKSZAKÁLLÚ
Vigyázz,
vigyázz a váramra,
vigyázz,
nem lesz fényesebb már
JUDIT
Életemet, halálomat, Kékszakállú!
KÉKSZAKÁLLÚ
Judit, Judit!
JUDIT
Nyissad ki még a két ajtót,
Kékszakállú, Kékszakállú!
KÉKSZAKÁLLÚ
Mért akarod, mért akarod?
Judit! Judit!
JUDIT
Nyissad, nyissad!
KÉKSZAKÁLLÚ
Adok neked még egy kulcsot.
JUDIT
Csendes fehér tavat látok,
mozdulatlan fehér tavat.
Milyen víz ez Kékszakállú?
KÉKSZAKÁLLÚ
Könnyek, Judit, könnyek, könnyek
JUDIT
Milyen néma, mozdulatlan.
KÉKSZAKÁLLÚ
Könnyek, Judit, könnyek, könnyek
JUDIT
Sima fehér, tiszta fehér.
KÉKSZAKÁLLÚ
Könnyek, Judit, könnyek, könnyek
Gyere, Judit, gyere Judit,
csókra várlak.
Gyere várlak, Judit várlak.
Az utolsót nem nyitom ki.
Nem nyitom ki.
JUDIT
Kékszakállú... Szeress engem.
Nagyon szeretsz, Kékszakállú?
KÉKSZAKÁLLÚ
Te vagy váram fényessége,
csókolj, csókolj,
sohse kérdezz.
JUDIT
Mondd meg nekem Kékszakállú,
kit szerettél én előttem?
KÉKSZAKÁLLÚ
Te vagy váram fényessége,
csókolj, csókolj,
sohse kérdezz.
JUDIT
Mondd meg nekem, hogy
szeretted?
Szebb volt mint én?
Más volt mint én?
KÉKSZAKÁLLÚ
Judit szeress, sohse kérdezz.
JUDIT
Mondd el nekem Kékszakállú?
KÉKSZAKÁLLÚ
Judit szeress, sohse kérdezz.
JUDIT
Nyisd ki a hetedik ajtót!
Tudom, tudom, Kékszakállú.
Mit rejt a hetedik ajtó.
Vér szárad a fegyvereken,
legszebbik koronád véres,
virágaid földje véres,
véres árnyat vet felhő!
Tudom, tudom, Kékszakállú,
Fehér könnytó kinek könnye.
Ott van mind a régi asszony
legyilkolva, vérbefagyva.
Jaj, igaz hír; suttogó hír.
KÉKSZAKÁLLÚ
Judit!
JUDIT
Igaz, igaz!
Most én tudni akarom már.
Nyisd ki a hetedik ajtót!
KÉKSZAKÁLLÚ
Fogjad, fogjad itt a hetedik kulcs.
Nyisd ki, Judit.
Lássad őket.
Ott van mind a régi asszony.
Lásd a régi asszonyokat,
Lásd akiket én szerettem.
JUDIT
Élnek, élnek, itten élnek!
KÉKSZAKÁLLÚ
Szépek, szépek, százszor szépek.
Mindig voltak, mindig élnek.
Sok kincsemet ők gyűjtötték,
Virágaim ők öntözték,
birodalmam növesztették,
övék minden, minden, minden.
JUDIT
Milyen szépek, milyen dúsak,
én, jaj, koldus, kopott vagyok.
KÉKSZAKÁLLÚ
Hajnalban az elsőt leltem,
piros szagos szép hajnalban.
Övé most már minden hajnal, övé
piros, hűs palástja,
övé ezüst koronája,
övé most már minden hajnal,
JUDIT
Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam.
KÉKSZAKÁLLÚ
Másodikat délben leltem,
néma égő arany délben.
Minden dél az övé most már,
övé nehéz tűzpalástja,
övé arany koronája,
minden dél az övé most már.
JUDIT
Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam.
KÉKSZAKÁLLÚ
Harmadikat este leltem,
békés bágyadt barna este.
Övé most már minden este,
övé barna búpalástja,
övé most már minden este.
JUDIT
Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam.
KÉKSZAKÁLLÚ
Negyediket éjjel leltem.
JUDIT
Kékszakállú, megállj, megállj!
KÉKSZAKÁLLÚ
Csillagos, fekete éjjel.
JUDIT
Hallgass, hallgass, itt vagyok még!
KÉKSZAKÁLLÚ
Fehér arcod sütött fénnyel
barna hajad felhőt hajtott,
tied lesz már minden éjjel. Tied
csillagos palástja.
JUDIT
Kékszakállú nem kell, nem kell!
KÉKSZAKÁLLÚ
Tied gyémánt koronája.
JUDIT
Jaj, jaj Kékszakállú, vedd le.
KÉKSZAKÁLLÚ
Tied a legdrágább kincsem.
JUDIT
Jaj, jaj Kékszakállú, vedd le.
KÉKSZAKÁLLÚ
Szép vagy, szép vagy,
százszor szép vagy,
te voltál a legszebb asszony,
a legszebb asszony!
És mindég is éjjel lesz már...
éjjel... éjjel...
(libretto: Balázs Béla)
